Húsvét Ünnepe


2007_tojásfestés_5Húsvét a tavasz termékenységünnepe, amely a kereszténységgel Krisztus feltámadásának ünnepévé vált. A feltámadás eszmeköre szépen beleillik a természet tavasszal esedékes újjászületésének évköri eseményébe. A tojás az élet csírája, az újjászülető élet jelképe, kapcsolata a húsvéttal elmaradhatatlan. A tojás kultusza egyidős az emberiséggel. A Kárpát-medencében a régészek a hun-avar korból már valódi mintás hímestojás-maradványokat találtak. Húsvét a tavasz termékenységünnepe, amely a kereszténységgel Krisztus feltámadásának ünnepévé vált. A feltámadás eszmeköre szépen beleillik a természet tavasszal esedékes újjászületésének évköri eseményébe. A tojás az élet csírája, az újjászülető élet jelképe, kapcsolata a húsvéttal elmaradhatatlan.A tojás kultusza egyidős az emberiséggel. A Kárpát-medencében a régészek a hun-avar korból már valódi mintás hímestojás-maradványokat találtak. A tojásfestés és a hímes tojások ajándékozása, a húsvéti locsolkodás ősi szokás nálunk, amely néphagyományunkban tovább élt és napjainkban is megőrzésre, továbbélésre méltó. Eredetileg csak az eladósorba kerülő lányokat locsolták meg a fiúk tiszta kútvízzel, az 'élet vizével'. A lányok a locsolásért cserébe hímes tojást ajándékoztak a fiúknak. A hímes tojásokat a lányok koplalva-megtisztulva a gyász idején, nagypénteken írták. A rárajzolt minták nem díszek, hanem fontos jelentéssel bíró képjelek, a feltámadás megidézői. Eleink hittek a kimondott szó és a rajzolt képjelek megidéző hatásában, a tojásírással a feltámadást, az áldozatból újratámadó életet idézték meg! A tojást hagyományosan pirosra festették, amelynek szintén jelentése van, Jézus kiömlő vérét jelenti. Nálunk soha nem volt divatban fa- vagy műanyag tojás ajándékozása, s nem is fújták ki az életcsírát a héjából, mert nem dísz lett a megírt tojás, hanem a fiúk megették a tartalmát, így mintegy részükké vált a lányok ajándéka.

2007_tojásfestés_16

A hagyományos magyar tojásírás mintakészlete egységes rendszert alkot, ilyenformán ma egyedülálló Európában. A magyar tojásírás abban különbözik a szomszédainkétól, hogy a jelek egyszerűen, tisztán láthatóan és kozmikus rendszert alkotóan jelennek meg a tojásokon. A tojás felülete természetes, gömbölyű térforma, amely alkalmas a Föld, a világmindenség modellezésére, ha vele az élet keletkezését, a termékenységet akarjuk kifejezni. A legtöbb hímes tojás írásánál először osztó vonalakkal tagoljuk a teret. Egy folytonos vízszintes vonallal 'egyenlítőt' rajzolunk, s ezzel égre és földre osztjuk a tojást. Egy másik vonallal derékszögben az előzőre a négy világtáj irányába fejleszthetjük a mintát és a benne levő gondolatot. Az osztások erőtereiben vagy csomópontjaiból, erőközpontjaiból induló energia-kezdemények, változatos formák azután mindenképpen kozmikus rendszer részei, életformái lesznek. A magyar hímes tojások jelszerkezete a világot alkotó öt elemnek feleltethető meg, a jelek ezzel a világ teljességét fejezhetik ki.

1. Az osztóvonalakkal 'lekötött', véges minták lehetnek a Föld, úgymond földhöz kötöttségünk jelei.
2. A lekötöttségből 'mozduló' élet a mozgás – így a Szél, a Levegő jelölésére alkalmas.
3. A folytonos vonallal lekötetlen, egy pontból 'sugárzó' alakzatok a Nap, így a Tűz elemének jelei is.
4. Ha a hullámvonal válik a tojáson dominánssá, úgy az a Víz elemet (energiát) jelképezi.
5. Keleten, világunk négy fő égtájának osztó keresztjéből, a csomópontból új dimenzióba emelkedik az ötödik elem: az élő Fa, amely az égig ér.

 
A magyar tojások egyik fő jellegzetessége a kevés minta, ezek viszont dominánsak és szinte monumentális erejűek éppen azért, hogy még jobban szembetűnjön a fentiek jelzésértéke.
Az öt elem rendszeren túl a hímeseknek még két fontos típusa van. Az azonos elemekből álló 'szórt minta' a kezdetet, a csillagos égboltot idézi fel a tojáson, az 'utas' minták pedig a teremtés végén kijelölhető szabályos életútra mutatnak rá. Az utas minták olyan folytonos vonalak, láncolatok, amelyek az egész tojáson végigfutva az egyik pólustól a másikig tartanak vagy önmagukba térnek vissza. Erdélyben, főleg a csángóknál írnak 'utavesztett' tojáshímet is, amely önmagába visszatérő, szabálytalan, girbe-gurba vonal, az utavesztett ember össze-vissza bolyongását idézi.
Hagyományosan a tojásfestés technikája a következő:
A főtt tojásra olvasztott méhviasszal, írókával (vagy másnéven gice) mintát írunk. Előtte hagymahéjból főzetet készítünk, s amikor kihűlt, ebbe tesszük a megírt tojásokat. Amikor a festék megfogta a tojást, melegítsük fel a főzetet, így a viasz leolvad és puha papírral letörölhetjük. A minta szépen fehéren kirajzolódik, mivel a hideg festék a viasz alatt nem fogja be a tojást.
Könyvajánló: Makoldi Sándorné: Tojásfestés hagyományosan, Cser Kiadó, 2005.

Locsolkodás

Húsvéthétfőn, „vízbevető hétfőn” a legények életre locsolták a lányokat. A vödörből tiszta vizet loccsantottak az eladósorban lévő fehérnépre, sok helyen a vályúba, vagy a patakba is megmártották őket, hogy „teremjenek ékes virágokat”. Víz került a fejre, ami a szellemet, a mellkasára, ami a lelkét locsolta újjá, a szoknya alá kapott víz pedig a testet frissítette.
A legények jutalma piros tojás volt, versengtek a szebb darabokért. A szép hímekkel ékített tojás jelezte a leány vonzalmát a fiú iránt. Szatmárban és Kárpátalján a párban adott hímes tojás szerelmi ajándék.
„Ajtó mögött állok,
Piros tojást várok,
Ha duplán nem adják
Estig is itt állok!”
A locsolkodás magyar hagyomány, más népeknél nem volt szokás. Legyünk rá büszkék és éltessük, régi szokás szerint vízzel, esetleg szódavízzel! A szíve mélyén minden lány örül- még ha látszólag bosszankodik is miatta-, ha többen megöntözik húsvét hétfőjén.

Locsolóversek

„Ős atyáink hagyták reánk e szép szokást,
Hogy öntözzünk vízzel, viruló rózsaszált.
Őseink szokását tehát ismételem,
Szép, tiszta, friss vízzel magikat öntözöm.
És így érhessenek szép húsvét napokat,
Nekünk adhassanak piros tojásokat.
Kis pohárból öntöm, tartsák kezeiket,
Ifiak és vének, jó barát személyek.
Békében legyenek.”

Háromszéki köszöntő

„Feltámadt a Jézus, mondják az írások,
Vízöntő hétfűre buzognak a források.
Eljöttem hezzátok ifjú létemre,
Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre,
Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben,
Nem virágzik szépet nekünk jövőben.
Virágozzék szépet, ékes virágokat,
Nyerjen az egekben fényes koronákat.”
(Bálint Sándor gyűjtése)

Öntöző versecske Gyimesből

Vízbevető hétfő,
Nekem is úgy tetszik,
Látom az utcákon
Egymást öntözgetik.
Én is elindultam,
Hogy harmatot öntsek,
Ha harmatot nem öntök
Ez ó esztendőbe,
Nem virágzik szépet
Az új esztendőbe.
Szépen kérem az anyját…
Szépen kérem az anyját
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját.
Hadd nőljön nagyra,
Mint a csikó farka,
Még annál is nagyobbra
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?

Én a rózsát megöntözöm

E házban van egy szép rózsa,
A rózsának szép bimbója.
Ezt a rózsát megöntözöm,
A hímes tojást megköszönöm!

Amennyi a zöld fűszál

Amennyi a zöld fűszál,
Az égen annyi csillag jár,
Amennyi májusban a szép virág,
Annyi áldás szálljon Rád!